Ennek fényében kisebb csoda, hogy Bugorszkij nem halt bele az incidensbe, sőt, igazán olcsón megúszta: értelmi képességeinek teljesen birtokában maradt, befejezte kutatásait, sikeresen ledoktorált. A következő évtizedekben pár kisebb-nagyobb epilepsziás roham és a szellemi fáradékonyság jelezte csak, hogy valami azért elromlott az agyának érintett területein. Külső szemlélő számára a legbizarrabb következménye a balesetnek, hogy Bugorszki arcának bal fele a bénulás miatt nem öregszik, nem ráncosodik, mintha azon az oldalon megállt volna az idő 1978-ban. Ha nagyon koncentrál valamire, akkor homlokának csak jobb oldalát tudja ráncolja.