Miért van a modern repülőgépeknek csak 2 hajtóműve, és nem 4, mint korábban?
A 4 motort évtizedekig szükséges biztonsági intézkedésnek tekintették. 2 motor egyidejű meghibásodását statisztikailag meglehetősen valószínűnek tartották. A másik két motor pedig még így is elég volt ahhoz, hogy valahogy eljussanak a legközelebbi repülőtérre, és biztonságosan le tudjanak szállni a repülőgéppel. Az egész azzal kezdődött, hogy az 1950-es években az Egyesült Államokban a légiközlekedési hatóságok biztonsági okokból korlátozták a kétmotoros repülőgépek hatótávolságát. Ez a döntés az ETOPS szabálygyűjteményben „60 perces szabályként” ismert: a két hajtóműves repülőgépnek mindig egy órán belül kellett lennie a legközelebbi (leszállásra alkalmas) repülőtértől. Ez jelentősen korlátozta a kereskedelmi fuvarozók lehetőségeit. Európában a szabályt enyhítették, és 90 percre emelték. De ez még így is arra kényszerítette a legtöbb járatot, hogy kizárólag 4 motoros repülőgépeket használjanak. A kétmotoros repülőgépek használata egyszerűen nem volt kifizetődő. Vagy tartalék repülőtereket kellett használni, vagy erősebb repülőgépekre kellett átállni.