A csípős paprika állítólag egészséges – akkor miért sírunk tőle kétszer is?

És akkor miért sírunk kétszer?
Ahogy a régi bölcsesség tartja: „A csípős paprika nemcsak befelé, hanem kifelé is csíp.” Az első sírás a tányér felett történik, a második pedig… nos, mondjuk úgy, hogy a bélrendszerünk egy másik szakaszában.
De miért is? A kapszaicin nem bomlik le teljesen az emésztés során, így amikor eléri a végső kijáratot, az ott található idegvégződések pontosan ugyanúgy érzékelik, mint a szánkban: mintha lángra lobbantunk volna. És hiába nincs ott tényleges tűz, az agyunk ugyanazt az üzenetet küldi: „Vészhelyzet!”
Hogyan éljük túl a csípős élményt?
Ha mégis úgy döntünk, hogy megküzdünk a csípős paprikával, íme néhány trükk a túléléshez: Ne vízzel próbáljuk oltani! A kapszaicin zsírban oldódik, így egy pohár tej vagy egy kanál tejföl sokkal hatékonyabb megoldás lehet. Ne érintsük meg a szemünket! Kapszaicinnel a kezünkön szemhez nyúlni olyan, mintha saját magunk ellen indítanánk támadást. Csak fokozatosan emeljük az adagokat! Ha nem vagyunk hozzászokva az erőshöz, jobb lassan szoktatni a szervezetet, hogy ne érjen meglepetés. Tartsunk otthon jégkockát… minden esetre.
